Hajfestés diólevéllel

Amióta finom kecsketejes szappanokkal mosakszom, ezekkel mosom a hajam is és már nincs más "kozmetikum" a kád szélén csak szappan, meg szappan, meg almaecet mézzel, azóta nem szívesen kenek már magamra semmit, ami vegyi, ami szintetikus, nem természetes. Ez most begyűrűzött a hajfestésre is. Tudom, nem is kéne hajat festeni! Hisz az is így természetes, az ősz szálak meg...., azok is természetesek. Mégis ezzel most még nem tudok szakítani. A hajfestéssel. Majd egyszer igen, most nem.
Találtam alternatívát, diólevéltea erősre főzve, állítólag szép természetesre színezi a hajat, viszont nem mérgező, mint a festékek, nem méregdrága mint a hennák.
Most van a fejemen. Sokat nem várok tőle, nem tudtam előre lefőzni, pedig ennek egy napig állni kéne.
Mindegy, most megnézem, aztán beszámolok :))

Nagyszülők-unokák-család...

Érdekes levelezésre bukkantam a Bárka program Önfenntartás témájában.
Ezt olvastam :

 "Család témában szerintem van még egy nagyon alapvető hiba, amin változtatni kellene.
A gyerekeket nem azok nevelik, akiknek ez élethivatásuk lenne, azaz idősek (nagyszülők) és a közösség, hanem a szülők, akiknek meg nem ez lenne a dolguk. Lehet, hogy ezzel most megrökönyödést keltek, de a hagyományunkban a három (vagy több) generációs nagycsaládos modell -többek között- éppen a gyermekeknek volt a legjobb. Ehhez jött még a közösség óvó, nevelő ereje, ahol gyakorlatilag minden gyerek mindenkié volt, abban az értelemben, hogy felelősséget érzet iránta és adott esetben részt vett a nevelésében. Ez persze nem a szülők kizárását jelentette, hanem éppen azon terhek levételét a vállukról, amibe most sokan belerokkannak mind lelkileg, mind fizikailag.
Nem véletlen, hogy a gyermekek a legtöbb esetben nem a szülőkre hasonlítanak, hanem valamelyik nagyszülőre, velük tudnak igazán azonosulni.

Gábornak volt erre egy nagyon jó meglátása,
Most az öregeket betesszük az öregek otthonába a gyerekeket meg bölcsődébe, óvodába. Miért nem hozzuk össze a két generációt? Az öreg végre érezné, hogy szükség van rá, nem felesleges, a gyerek meg megkapná azt a figyelmet, amire a szülőknek -az esetek többségében- a létfenntartáshoz szükséges küzdelem miatt sem idejük, sem türelmük nincs.

A hagyomány szerint a gyermek MÉG közel van istenhez, az öreg meg MÁR közel van hozzá, az egyik a másikat tudja segíteni. Az öreg a gyermeket abban, hogy hogyan tegye meg az életútját, át tudja neki adni a életbölcsességét, tapasztalatát. A gyermek, meg abban hogy az öreg el tudja engedni az életet, hiszen átadja minden tudását, nem megy veszendőbe, így békét lelve tud elmenni.

Ez a modell nem csak nálunk működött kiválóan, amíg szét nem szakították a generációkat és a nagycsaládos rendszert, hanem sok szerves - primitívnek hazudott - társadalomban, az indiánoktól kezdve az afrikai törzsekig."

Aztán erre jött egy reagálás, ez is érdekes :

"Minden tiszteletem az öregeké.

Csakhogy ezerből ha egy akad, akinek van életbölcsessége.

A mi szüleink, a mostani öregek generációja az, akiktől mindent elvettek.

Mindent. Még az érzés képességét is. A legtöbbje robot, szocialista embertípus. Egy letűnt, haldokló világ értékrendjét képviselik, és közvetítik.

Néha arrogáns erővel is. A szabadságfokuk nulla.

Legyen hálás az az ember, akinek nem ilyen öregek vannak a környezetében.

A saját nagyapjára nem szívesen bízom a gyerekem, mert 100%-ban hibás tudással rendelkezik.Még annak a szónak a jelentésére sem képes ráérezni, mi a Szeretet. Semmit sem várok ettől a generációtól...

Isten Őrizzen attól, hogy a Múltra bízzam a Jövőt! Azt szoktam mondani, ha lelöknek a pincébe, nem mindegy,melyik lépcsőfokon kapaszkodsz meg, és kezdesz visszamászni.

Minden teremtmény vissza a térni a forrásához ugye? Nem azért nemzettem 3 gyereket, hogy a legsötétebb lépcsőről induljon.

Ne lökdössük már a gyerekeinket még lejjebb...

Aki ismer olyan öreget, akiről beszélünk/ábrándozunk, mutasson be neki."

Továbbmenve, ez a téma, így, még Osho elméletével is találkozik! Aki mindig azt hirdette, a gyerekeknek nem csak 2 felnőttre van szüksége az egészséges fejlődéshez, nem csak a szűken vett családra, hanem egy népesebb "társaságra" már nem emlékszem ezt hogy nevezte és tessék itt van ez a levél, ami magyar vonatkozásban is ugyanezt mondja! Milyen sokan imádjuk a nagyszüleinket és igen, sokszor rájuk is hasonlítunk... akkor hogy is van ez most???

A rönk

Ültem a vaskos farönkön, a szalonnasütő helyen. A közepe kicsit megkorhadt már, hisz' jó pár éve szolgál ülőkeként akár népes társaságban, kerti vigalomban, akár reggeli kávézóhelyként, ahonnan szépen sorjázhat a tekintet virágról-fára-faágról a szomszéd tanyára. Innen aztán jól látható az évszakok változása, igen jól!

Tavasszal virágültető-hely :))

Vörösboros, talpas pohárból kortyoltam a finom céklalevet, na nem mintha a jó vörös bor ellensége lennék, de most nagyon jól elvoltam a céklával. A biopiacon árulták a szomszéd standon. Azon gondolkodtam, vajon mit vesz ki belőle a 75 fokra hevítés? Így tartósítják, így nem kell bele semmi más. Nincs ízesítve sem, az idei nyár bőven ellátta ízekkel ezt a zöldséget is. 1,5 literes ásványvizes üvegben árulják, abba teszik a 75 fokos levet. Hogy mit old még ki a műanyagból is.... á, nagyon ráérős vagyok ma, hogy ilyeneken gondolkozom. Tényleg, a fene a kényelmes dolgomat! A másik stand ott kínálta a szép céklafejeket, persze én nem abból vettem! Naná, a készet, persze! Cseszd meg Margó, hogy akarsz te így megújulni, visszatérni a gyökerekhez, önellátóvá válni??? Innen csak 1 lépés már és megfázáskor is hamarabb bekapom majd a Kalmopirint, mint hogy egy jó hársteát főznék magamnak :(( No azt azért nem, nincs is gyógyszer a tanyán, teának való gyógynövény  viszont zsákszámra. Szeretem őket, váltogatom. Most a diólevélre kaptam rá, ezelőtt volt a zsurló kamillával, illetve citromfű csalánnal és nyáron menta, rozmaring.

A sok műanyag bútor közti szerény, kopott farönk :) a kedvencünk :))

Nyáron néha asztal...

Reggeli köntösben kapálás? Na ilyet se látott még az öreg rönk :))

 Itt a megfázós szezon. Múlt héten kis Marcit ápoltam, most magamat. Akkora a mandulám, mint egy hógolyó. Ha már szappant főzni sincs kedvem, akkor azért az már komoly :))) Á, sebaj, valamire biztos jó ez is! Estefelé bevackolódok a kemence mellé és a nagy meditációban, elkortyolgatom a mézes teámat. A jó dolgomat! Még betegen is irigyelhetem magam, nem?